Sírással, zokogással

Az érzelmi fájdalom nem állandó. Van, amikor nagyon hevesen tör ránk, és ilyenkor zokogásban törünk ki. Ha ilyenkor képesek vagyunk átadni magunkat a fájdalomnak, és nem kényszerítjük magunkra az önuralmat, sokkal hamarabb átesünk a gyász folyamatán. Az érzések elfojtása sokkal nagyobbá növeli a terheinket, mint az érzések megélése. Egy-egy sírást hozó érzelmi kitörés után nyugodtabb időszak következik. Ezekben a nyugalmi időszakokban, jól esik kibeszélni magunkat. Kell, hogy legyenek a környezetünkben olyan emberek, akik ilyenkor meghallgatnak minket. Akik kihozzák belőlünk a gyászt, nem pedig elfojtják. Tudnunk kell, hogy ez nem önzés a részünkről, hanem természetes, ösztönös szükséglet. A gyászolás folyamatát a magyar nyelv gyászmunkának is nevezi. Találó kifejezés. El kell tudnunk fogadni, hogy a gyász munka, amit el kell végezni. Akkor van ennek a munkának az ideje, amikor a halál bekövetkezik. Azokban az esetekben van lehetőség kicsit /előre dolgozni/, azaz felkészülni a bekövetkező halálra, ha tudjuk, hogy beteg gyermekünk menthetetlen. de akkor is ott van a csodavárás érzése.

Fontos, hogy tudjuk, jogunk van egy időre mindent félre tenni. Ha úgy érezzük, hogy arra van szükségünk, hogy napokon át egy szobában üljünk csendesen, egy pontba bámulva, akkor tegyük meg ezt. Ne harcoljunk a saját érzéseink és belső szükségleteink ellen.

Ha azonban úgy érezzük, hogy a semmittevés még nehezebbé teszi a veszteség elviselését, akkor folytassuk a megszokott tevékenységeinket a gyász ideje alatt is. A fontos, hogy mérjük fel a szükségleteinket, és azt tegyük, ami a belső igényünk, ne pedig azt, ami a környezetünk elvárása. Igy válunk felkészültebbé a veszteségeink feldolgozására.